Otthon augusztus 20-a van, munkaszüneti nap, nemzeti ünnep, István nap, tüzijáték... Számomra ez a dátum új jelentést is kapott, hiszen pont ezen a napon, 2 évvel ezelőtt érkeztünk meg Angliába új életet kezdeni. Most erről szeretnék számot adni, megemlékezni és a történteket feldolgozni, megosztani.
Először is a legfontosabb: nem bántam meg, hogy kijöttem ide, sőt, büszke is vagyok rá. Bár nem nagyon volt más választásunk, az ismeretlen utólag mégis jó döntésnek bizonyult. Rengeteget tanultunk, megéltünk, láttunk és hallottunk, edződtünk, gazdagodtunk minden szinten ebben a két évben. Persze szenvedtünk is, de erre otthon is volt példa és a pozitívumok mellett még mindig megéri mindezt bevállalni, legalábbis számomra, aki már régóta ide készült, ilyenformán eleve elfogult.
Talán ötlettelennek, vagy elcsépeltnek tűnhet, ha azt mondom, hogy ez itt egy másik világ, mégis ez a legtalálóbb. Nem állíthatjuk például, hogy itt minden könnyebb, vagy jobban működik, hiszen vannak ugyanúgy ellenpéldák is mindenre (bár általánosságban pont ez a helyzet), érnek meglepetések az élet minden területén és talán bizonyos értelemben még keményebben meg kell küzdeni a cél érdekében, mint otthon. Mindezt úgy mondom, hogy nekünk még szerencsénk volt sok szempontból és nem kevés segítséget is kaptunk mindehhez.
A kezdet nagyon nehéz, erő és kitartás kell hozzá. Bevándorlóként mínusz egyről indulsz, de baromi sok munkával megmutathatod, mire vagy képes, ha erre vágysz, vagy csak egyszerűen tudsz minimálbérből is egy szép új kezdetet és életszínvonalat biztosítani. A két év alatt sikerült sok olyan egyszerű álmomat megvalósítani, amikre otthon kilátásom sem volt, még ha ez részben az én hibám is lehetett. Rengeteget utaztam, megnéztem sok szép várost és helyet, újra vezethetek egy sajátomnak mondott autót, legutóbb pedig kibérelhettem egy csodálatos kis házat a nyugati parton, amit nem kell megosztanom tíz másik emberrel. Mindemellett új barátokat is szereztem, nem is kizárólag magyarokat.
Persze nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe valaki otthonról, hogy láthatatlanul ne követném az eseményeket virtuálisan a távolból, hogy ne hiányozna valami Magyarországról, de nekem már itt is van egy otthonom, amit magamnak teremtettem. Azt hiszem, maradok még egy ideig.
