A bőrönd para, 1. rész

Amikor a repjegyeket megvettük, nagyon fontos opció volt, hogy kijöjjünk valahogyan anyagilag még itthon is és odakint is.
Felmerültek olyan opciók, hogy hitelt veszek fel a kezdéshez, de nagyon nyúl módon viselkedtem, ezért megkértem Tomit, hogy próbáljuk megoldani máshogy a dolgot, mert képtelen vagyok erre a dologra. Meg is viselt, hogy ennyire nem merek bizonyos dolgokat meglépni, de Tomi megértette (ugyan, mit nem ért meg ez a csodalény?), s elkezdtünk okoskodni, hogyan lehetne a legjobb.

Aztán a poggyászokra került a sor. Nyilván gondoltuk, hogy nem vihetünk ki mindent, s a poggyásznak elég húzós az ára, ezért az arany középutat választottuk, s a 10 kg-os kézipoggyászunk mellé, amit felvihetünk, kiválasztottuk a 32 kg-os poggyászt.
Telt-múlt az idő, néha láttam embereket a metrón, ahogy Feri-hegyről (bocsi-bocsi, Liszt Ferenc Repülőtér... jajmár) jönnek, és láttam a bőröndöket. Elkezdett bennem motoszkálni egy kisördög, hogy ugyan nem vagyok az a pláza-suna, akinek tele a szekrénye millió ruhával, s ezeket folyamatosan bővíti is, de basszus, a ruháimnak nem elég egy ilyen bőrönd...
Tegnapelőtt voltunk a Tescoban, találtunk is bőröndöt (azt írták, hogy 25 kg-nál többet nem lehet bele pakolni, másmilyen nem is volt, na ezt fogjuk mi pont lekaksizni). Húztuk hazafelé magunkkal, megnézegettük, kinyitottuk, konstatáltam, hogy nagyon remekjó kis darabok, aztán beütött az elmaradhatatlan PARA! No oké, hogy ruhákat kéne vinnem, s annak el kell férnie, de van még hajszárítóm, sálam, basszus bugyi is és zokni is kell (édes Uram, MIÉRT?), Lorándot (laptopom) be kell préselnem abba a táskába.... s egy újabb gondolatfoszlány nyalogatta meg az agyalapi mirigyemet:
Maynarddal mi lesz?
Az én kicsike gitáromat hogy a retekbe viszem át Magyarországból angol földre? Ájjjjeeeeee.
Na és akkor van még tutira olyan, amin nem gondolkoztam eleget... ezekre van 45 kg kreditem, ebből 3,5 kg a bőrönd maga. Juhú.

Annyira nem rossz a helyzet, mert van nékünk odakint egy Krisztián nevű, kulcsfontosságú személyünk. Tominak barátja, én pedig beszélgettem már vele. Ő elvileg szerzett nekünk kontaktot fuvar címszó alatt.
Róla egyébként szerintem fogtok még olvasni sokat, mert szállásadónk lesz egy darabig, illetve életünk szerves része is. :)

Arról, hogy a mai napon hogyan alakul a bőröndbe pakolás főpróbája, miként sikítom végig a 40akárhány négyzetmétert, illetve Tomi hogyan oldja meg a helyzetet pikk-pakk, a második részben, a nap végén fogok írni, s szerintem tarkítom az eseményt pár funny pictures-zel. :)

Addig is, 'áló. :)