Sushi királynő, avagy máris 26?

Elég csúnya felhők vannak fölöttünk, de hiszen ti is olvastátok.

Ma reggel azzal az érzéssel ébredtem, hogy boldog vagyok a tudattól, hogy egész napos Pannira vigyázás következik, mert minimális mennyiségű időm lesz azon filózni, hogy vénülök.
Tegnapelőtt már elrendeztem a facebook-ot, elrejtettem a születési dátumot, hogy lehetőleg minimumra csökkentsem a szívszakadási együtthatót. Szakadt nekünk az mostanában eleget.

Nem az volt a lényeg, hogy csak azok érjenek utol, akik tényleg gondolnak rám, nem egy teszt volt arra, hogy kinek jobb a memóriája. (Meglepően sokaknak egyébként. :-D) Egyszerűen úgy gondolom, hogy két nappal a párom édesapjának temetése előtt nem nagyon kéne ugrabugrálni, meg magamat fényeztetni... nincs is mire fel.

Ma hajnalban azért Tomi még lefekvés előtt meglepett (tudván, hogy eleve hogyan viszonyulok a születésnapomhoz) egy csomag Pilóta keksszel, egy Hell energiaitallal és egy piros öngyújtóval. Zokogtam. Egy kis Magyarország, egy kis nosztalgia, egy kis szükségletkielégítés.
Annak örültem, hogy neki fontos ez, hogy ő itt van mellettem, s hogy én itt lehetek mellette... no meg azért is, mert tudtam, hogy mi vár csütörtökön.

Este hazajöttünk, Krisztián felpattant és elviharzott a konyhába. Megszoktam, hogy főz, engem nagyon nem enged oda, de olyan ügyes, s látszik, hogy örül neki... mi meg Krisztiánnak örülünk.
Szóval mikor elkészült, berobbant a szobába egy nagy tányérral, amin volt sült krumpli, baconszalonnás húsi, saláta... nekem pedig még sushi is! Annyira megörültem, hogy komolyan csillagokat láttam! S még egy üveg pezsgőt is kaptam, amit békésen elszopogattunk Chihiro-nézegetés közben.

Szóval én tudom, hogy nem ez a legszebb nap az évben, s nem a legjobb időszakunk.
Tenger a gond, tenger a fájdalom, de most volt egy pici öröm, egy pici nyugalom-sziget, s ezt Tominak és Krisztiánnak köszönhetem. (Kajus is beszállt idővel a mókába.) S az itteni barátaink is gondoltak rám. (Baba és Antika telefonjának külön örültem.)
Nekem ez többet jelentett, mint 300 értesítés facebookon.

Viszont tényleg köszönöm, hogy gondoltatok rám... nagyon hiányoztok!

Tomi holnap megy haza... kedden jön. Nagyon ügyesnek kell lennem addig.
26 évesen már nem nagyon siránkozhatok mindenféle hülyeségen... hajaj... :)