Haladunk-haladunk.
Tomi ma elintézte az ügyfélkaput, én elintéztem az internetes check in-t, van már beszállókártyánk, s be is sokalltunk.
Én épp az imént sírtam el magam. Utolsó pillanatban kapom a leveleket, hogy találkozzunk, de nem érzem magamban az erőt, hogy mindenkire időm legyen. Rohanunk, és néha azt sem tudjuk hogy aznap mit is kéne csinálnunk. Fele annyi idő alatt merül le az elem, mint általában, fél napot tudunk valamennyire aktívan megélni, utána kipurcanunk.
Néha erős vitánk van, vagy nem is vita, csak harapni lehet a feszkót. Nehezen tudunk egymáson segíteni, magunkon is.
S jönnek a jó tanácsok. A jó tanácsok jók, csak már annyi jó tanácsban volt részünk, hogy kipurcantunk. Mindenki mást mond, s nagyon jól esik ugyan, de már SOK. Így csináljuk, úgy csináljuk! Nem féltek, hogy...?
Meglátjuk, hogy hogy csináljuk, és de, félünk, mint az atom, s ha megkérdezitek, még inkább félni fogunk.
Basszus, mint írtam már, hogyne félnénk. Néha megbénít, annyira. S akkor most ne csináljunk semmit? Vagy nem tudom, ilyenkor mi a helyes válasz?
No mindegy, eredményes napunk volt, voltam Tücsöknél is, felvettünk még egy számot. :-)
Most pedig megyek, kialszom magam, amennyire tudom, mert egyrészt megint gyengélkedik az idegrendszer, másrészt holnap koránkelés van, mert sok a dolog.
Sajnálom, ha kiakasztó a bejegyzés, de hát mi is ki vagyunk akadva.
Még 6 nap!
(ezt a számot meg vegyétek figyelembe, ha lesikítjuk a fejeteket a telefonban...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése