Rövidke post a meglepettségekről

Haállóóó!

Újra bejelentkezünk.
Az idő még mindig brutálisan szeszélyes, a frontot itt is érezzük, a vérnyomásom meg nehezen bírja az éghajlati körülményeket, egyébként minden a legnagyobb rendben.

No, valahol ott hagytam abba a történetet, hogy leszálltunk a repülővel, s én egyből villantottam a bátorságommal inkább, mint az angolommal.

Ezt követően Lutonon felszedett minket Krisztián, s egy Bandi nevezetű, kedves fiatalember. Ő és a családja itt laktak, de pont az érkezésünk másnapján költöztek át egy másik helyre, nem is olyan messzire.
Bandi, Vica és ikergyermekeik (Baba és Anti) bűbájosak. Vica angol tanár (muha-ha! - szólt Sors bácsi, s Hajnika tapsikolt örömében), Bandi pedig megígérte, hogy beajánl minket a melóhelyén.
Na most oké, hogy megérkeztünk, de ilyenre az első pillanatban gondolni sem mertünk. :)
Persze az első utunk nem haza vezetett, hanem a helyi boltba (ASDA), berombolt a két fiú (Tomi és Krisz), majd kijöttek egy karton sörre hasonlító nedűvel... nem sokáig hittem, hogy sör, mivel felvilágosítottak, hogy ez almabor, amiből nem csak almás van, de nevezzem csak Cidernek (ejtsd: szájder). Mondom, az derék, de vajon milyen az íze? Meg kell vallanom, nem most kezdtem el alkoholt fogyasztani, volt már pár piához szerencsém, de ez túltesz mindenen, olyan finom. Persze, lehet rá mondani, hogy lányoknak való, de az az íz... pillanatok alatt becsókoltam egy üveggel, s csak az mentett meg a totális becsípéstől, hogy Krisztiánunk sütött nekünk finomságot (4%-os alkohol, tehát nem brutál pia, csak ha nem eszik az ember egész nap, akkor elfajulhat a helyzet). Egészen otthon-íze volt, s hát egekbe magasztaltuk a szakács urat. :) Beszélgettünk, aztán szépen eltettük magunkat másnapra.

Kedd reggel jó korán fent voltam... ez igazából mára sem változott, felkelek egyszer háromnegyed hat magasságában, utána 8-ig óránként egyszer, s 8-tól már, ha akarok sem tudok visszaaludni, csak forgolódok és mérgelődöm, hogy basszus, még alhatnék.
Ez van, azért annyira nem sajnálom, hogy nem igényli a szervezetem annyira az alvást. Amikor nagyon kemény idegrendszeri gondok voltak, akkor mást sem tudtam, csak aludni. Ez azért biztató. :)
Lecsámpáztunk, hogy reggeli-ebédeljünk valamit, meg terveztünk egy kisebb városnéző, bevásárló túrát.
Bandiék épp cuccoltak, Tomi besegített a pakolászásban (akkor tudtam nektek blogolni egyet), s aztán ettünk, majd elindultunk felmérni a terepet. Azért annyira nem bonyolult a gyalogos közlekedés. Azért nem rakok ide képeket, mert Lorándon nincsenek fent, Tomi gépéről toltam fel facebook-ra is, szóval elnézést, de még bele kell rázódni ezekbe a dolgokba is. Lehet, hogy egy összefoglaló bejegyzés keretein belül majd feltöltöm a legjobbakat. :) Szóval a gyalogos közlekedés vagy úgy van, hogy átrohansz, ha látod, hogy épp nincs kocsi, vagy úgy, hogy minden gyalogos átkelőnél van lámpa, ami megnyomás után vált át. Nemcsak egy-egy, mint otthon, míg a többi gyalogos nélkül is megállítja az embert.
Nem vagyok autóvezető ember, jogsim sincs, de azt azért fel tudom mérni, hogy ez mennyivel hasznosabb. :)

Óriási parkok vannak itt egyébként. Nem egy, hanem rengeteg! A fű meg olyan zöld, amilyet eddig még nem sűrűn láttam. A fákat minden oldalról belepi a moha, igazi Csodaország ez. A téglaházak még úgy is elbűvölőek, hogy szinte mindegyik ugyanolyan. Tényleg hasonlóak, de mégsem. Érdekes tulajdonságuk, hogy mindegyik inkább felfelé terjeszkedik, nem jellemző, hogy túl szélesek lennének. Lehet, hogy van kevésbé kispolgári ház is, de engem jelenleg nem érdekelnek. :D Nem is tudom mihez hasonlítani. Dombok is vannak, olyan felfelé vezető utakkal, hogy biciklivel számolva egy-másfél hónapon belül kőkemény farral áldana meg az ég. Na meg a tüdőmet is lazán kiköpném. :) Viszont sétálni állati jó dolog.

ASDA:
Bolt. Amolyan nagyobb. Minden van, ami kellhet, s nem is nevezném olyan drágának. Ha olcsón akarsz kajálni, akkor megtalálod az olcsó kajákat. Kicsit olyan, mint otthon a TESCO Express, csak itt olyan is van. :D Önmagában az ASDA nem egy érdekes dolog. Bemész, kosarat veszel, szóval ugyanaz az analógia, jó sokan, sokféle nyelven beszélnek. Aztán eljutsz a pénztárig, s leszakad az arcod. :D Miért? A pénztáros kedves. Előzékeny. Mosolyog. MOSOLYOG!!! BESZÉLGET VELED!!!! Nem letol, nem pofákat vág, nem beszól... én komolyan alig hittem el. :)

Este aztán, mikor Krisz megérkezett a munkából, átmentünk Vicáékhoz, s iszogattunk hazai ízeket, meg ugye Cidert, mert az nálam lassan elmaradhatatlan nedű, elvoltunk a gyerekekkel, csigákat bámultunk.
Tudjátok a hirtelen melón kívül az is meglepett, hogy a teljes elszigeteltség helyett már gyakorlatilag ismerőseink voltak, telefonszámok voltak, tökre meglepődtünk. Befogadtak minket, aztán alig voltunk itt 24 órája. :)

A mai nap megint egy ilyen hosszú bejegyzés lesz... szeretném leírni, de félek, hogy ez nektek is túl sűrű, túl pörgős, nehezen lehet követni, befogadni, s hát elolvasni sem egyszerű, pláne, ahogy ömlengek. :D

Röviden, s kifejtve majd tényleg holnap:
Jártunk a helyi egyetemen, én már szakirányt is választottam magamnak, igény van a pedagógusi tapasztalatomra, megismertem Andrásékat (Zsunak üzenném, hogy Panni tényleg nagyon jó fej kis csaj :D), megküzdöttünk a Sausage-gal (ejtsd: szoszidzs), na, ez külön történet lesz... helyi kolbász, vagy virsli, vagy a franc se tudja, hogy mi, de hogy hús nincs benne, az tuti... jaj, fáj az emléke is. :D Elintéztük a bankot. Ezen kívül ismét vendégségben voltunk, s este hívott Bandi, hogy akkor holnap délután 1-re megyünk állásinterjúra (nektek az Magyarországon délután 2). SZORÍTSATOK!!!
Hardcore meló lesz, mert éjszaka, meg 2 fokos hűtőben pakolás, de hát holt nem érdekli az embert, ha normálisan kereshet. :)
Homenanny képzést is fogok csinálni.
Hétvégente meg valószínűleg fejlesztek.
Sok lesz a dolog, de már várjuk.

A kövi bejegyzésig minden jót nektek! :)