Ma összecuccoltam, amit nem tudok magammal vinni, s Szlannak hála, el is juttattuk Érdre a cuccokat.
Otthon maradtam picit, beszélgettem anyuval, jó volt. :-) Nem szorult össze a torkom, de gyanítom, hogy pénteken ez másként lesz... ez a sok búcsúzkodás.
Hazajöttem, erre látom, hogy Uram, s parancsolóm még mindig pakol, serényen. Össze is rakta a fuvarozós pakk nagy részét, hát van egy súlya annak a könyvkupacnak, amit betettünk. (Hozzátenném, hogy az eredeti könyvtárunk ennek a többszöröse...)
Ami kiborító, hogy a légitársaság erősen átírta a szabályzatát (hát persze, hogy két nap alatt), s csomó dolgot nem tehetünk sem a kézipoggyászba, sem feladható poggyászba.
Na most a feladható poggyászba nem rakhatom be az itthoni patikát. Nem tudom, hogy ha felmutatom, hogy gerincbeteg vagyok, és a gyógyszereim nélkül olykor-olykor úgy fáj, hogy sikítok, akkor elfogadják-e, de gyanítom, hogy baromira nem hatná meg őket.
Nagyon gáz... a laptopokat sem rakhatjuk be oda... egyszerűen nevetséges. A ruhákat tehetjük be, de ez így nonszensz, mert akkor mi a francnak fizettünk megint csak rengeteget a 32 kilós poggyászért? Akkor fizetek kétszer annyit a fuvarozónknak, és el van intézve, vagy én vagyok a hülye? Vagy az ékszerek? Egy, azaz egy darab laptoptáskába ezeket hogyan fogjuk begyömöszölni? Juhúúú! :-D
Na mindegy, ezen egy kicsit felhúztuk magunkat.
Számítottunk rá, hogy innentől kicsit feszültebbek leszünk, mint eddig, pedig mostanság ritkán simulnak ki az idegszálak. (Reklám helye: a B-komplex nevű vitamin kombó igencsak jót tesz ilyen helyzetekben.. plusz egy kis magnézium.) :-)
Meg is egyeztünk Tomival, hogy nem vesszük komolyan egymás beszólásait annyira sem, mint máskor. Élelmes megoldás a feszült hétköznapokra. :)
Holnap Tomi megy haza, én pedig pakolászom, mert muszáj. Mondjuk már tényleg nincs sok. Ürül az albérlet, ürülünk mi is, aztán majd megtelünk megint.
Szomorú, hogy kevés idő van, s így nincs időnk olyan dolgokra, amiket szerettünk volna még megtenni, s lehet, hogy jó pár emberrel nem is sikerül találkoznunk. Ez sajnos elkerülhetetlen, de talán lesz még alkalmunk találkozni.
Egy a bolygó. :-)
Még 8 nap!
Eddig meglapulos olvasod voltam, de most azert hozzatennek egy kicsit en is.
VálaszTörlésMar nem azert, de evek ota, miota rendszeresen repulok, ezek a szabalyok ervenyesek minden tarsasagnal... A kezipoggyaszod lehet nagyobb, mint egy laptoptaska, egy kis borondnyi meret (56x45x25) amibe en rendszeresen beleferk 1-2 heti ruhaval, laptoppal (es nagy laptopom van - igaz a taskat nem feltetlen viszem mindig, mert minek?), satobbi... A masik, hogy nem tudom, mennyit utaztal repulovel, de ezek alapjan gyanitom, hogy meg nem. A feladott poggyaszodat barmikor kinyithatjak a repteri dolgozok, es lehet, hogy sosem fogsz rola tudni, csak amikor nem talalsz valamit, mert ugy iteltek, hogy veszelyes atvinni. Kar, hogy nem volt szerencsed meg latni, hogy dobaljak a feladott poggyaszokat, mert nem akarnal semmi ertekeset belerakni, plane nem laptopot... Mi szallitottunk ket monitort egyszer egy feladott borondben, vegul nem lett semmi bajuk, de nem rajtuk mult, hanem a negyven reteg bubipapiron.
A gyogyszereket, ha gerincbantalmaid vannak, a kezipoggyaszodba raknad amugy is, hiszen te magad irtad, hogy barmikor radtorhet a fajdalom. Nem azt mondjak, hogy nem viheted ki oket az orszagbol, hanem hogy tartsd oket a kezipoggyaszban, ami megint egy realis keres.
Egyebkent nagyon sok ilyen dolgot, amit te nem vart fordulatkent elsz meg itt a blogon, meg lehet talalni a legitarsasag holnapjan... tenyleg csak egy kis figyelemmel nagyon sok stresszt tudnal megsporolni a koltozessel kapcsolatban.
Köszönjük, már átolvastuk, pont ezért lepődtünk meg, mert tegnap párom újraolvasta, s akkor már nem egészen más volt leírva, mint ezt megelőzően. :)
VálaszTörlésA díjtalan kézipoggyász 42X32X25, s mi azt céloztuk meg. Arról is hallottam, hogy dobálják a bőröndöket, igen, ezért is választottunk másik fuvarozási formát is. A gyógyszereknél pedig nem csak a gerincgyógyszerekről van szó (ezek között is van olyan, amit nem szedek rendszeresen), hanem másmilyen jellegűekről is, amiket nem feltétlenül a kézipoggyásszal akartunk kivinni. :-)
Mindenesetre köszi a kommentet, hasznos, ha azt vesszük, hogy az elektronikus tárgyakkal kapcsolatos tapasztalataid segítséget nyújtanak.
A belső dolgainkat pedig elsősorban azoknak írjuk, akik ismerősként, barátként vannak számon tartva, s hozzám hasonlóan még nem utaztak repülővel. Azt hiszem, így érthető a dolog. Az, hogy stressz van, szerintem erős túlzás, mert nem stresszelünk annyira, amennyire egy olvasatra átjöhet. :)