Életünk (eddigi) legdurvább időszaka...

Úgy ébredtem ma reggel, hogy - mikor már kint stabilizálódtak a körülmények - magamra tetováltatok egy szöveget. Na nem akármilyen idézetet, hanem valami olyasmit, hogy "[censored], ti [censored], mert akkor is sikerült". Ez a cenzúrázás király dolog. Képzeljétek el, hogy mi lehet a helyén.

Tegnapi napunk az idegbaj jegyében telt. Fél percenként csörgött a telefon, vagy épp a kapucsengő, jöttek a képekért, ami még önmagában nem lenne gond. Takarítottuk az albérletet, suvickoltunk, mint az állat, Tomi szegény meg alig tudott haladni, mert égtek a vonalak, valahogy senki nem értette meg, hogy a "csütörtökön 6-ig lehet jönni a képekért, utána már csak szombaton délelőtt kb. 8-tól 10-ig" mit is jelent. Pedig szerintem nem bonyolult.
Jöttek ilyen kérések, hogy mi még adjunk fel postán képeket... meg hogy nem lehetne-e pénteken jönni.
Nem csoda, hogy kedvesem agyát elöntötte az a bizonyos...

A másik kedvencem az volt, hogy hirtelen az emberek (a röhej, hogy még ma is jött ilyen levél) megkerestek minket, mintha csak tegnap írtuk volna ki, hogy elmegyünk. Ilyen tipikus "jaj, hát csak most veszem észre, hogy mentek ki, jaj mit csináltok kint, jaj mikor találkozhatnánk?".
Tapasztalt, kedves barátném, Zsuzsi, azt mondta nekem két napja:
"Hajni, nagyon nem erről kéne szólnia a heteteknek. Nem lehet, hogy tényleg most hirtelen az ügyeket is intézitek, amit muszáj, meg pattogtok az embereknek, akik ha akarnának, eljutnának hozzátok. Szelektáljatok."
Akkor még úgy voltam vele, hogy áááá, dehogy, minden ideg ellenére mi ezt a részét könnyen vesszük.
Meg a nagy büdös fenéket!
Tegnap el is szakadt a cérna. Tomi tajtékzott jogosan, én pedig vele tomboltam... aztán egymásra tomboltunk, s én újfent rájöttem, hogy azért, mert hagyjuk magunkat felhúzni, mindenkinek jót akarunk, meg hasonlók, megint mi vagyunk azok, akik többszörösen megszívják a helyzetet. Nem tudom, ez karma? Tényleg egymáson kell levezetnünk az ideget, mert a körülöttünk lévő emberektől hagyjuk, hogy az idegbaj kerüljön? Szerintem nagyon nem.

A nap fénypontja volt, hogy szerencsétlen Szlant, este 9 utánra tudtuk odarendelni magunkhoz, hogy ugyan, a fuvaros csomagokat szállítsuk el. Ezt megelőzte egy nagyon csúnya haragroham, mert hogy a gitártokom nem került még vissza hozzám.
Kettő kellemes órát vártunk Zsuval a Széna téren, én már a Mamut felrobbantásán gondolkoztam, amikor is befutott egy úriember a tokommal... aham, hittem, hogy az én tokommal, de nem. Egy elektromos gityó tokjával álltam szemben, s aki tudja, hogy mi ezzel a gond, az már érti, hogy miért jöttem úgy haza, hogy már-már zokogtam (közben Tominak itt vendégei voltak, csak jelzem), majd elnézést kérve a fiúktól, ha esetleg sikítani fogok, felhívtam az illetékes elvtárs urat, s megkérdeztem tőle, hogy most ez komoly-e.
Korrekt ember lévén, már jött is a válasz, hogy akkor találkozzunk a fuvarosunk által megadott helyen.

Tomi ennél a pontnál már majdnem feladta. A gitártok egy nagyon szép, és (akusztikus gitár esetén) tágas hely. Beleférnek ilyenek a gitár mellé, mint kisebb méretű képek, az elülső zsebébe a kislámpánk, testápoló, ez-az-amaz... hát ezt ezzel el is buktuk... még csak alufólia sincs köré tekerve, így gyakorlatilag azt sem tudom, hogy egyben ér-e oda majd a gitárom. Nyilván, a sofőr egy megbízható ember, de mondjuk úgy, hogy a járgány, amit vezet, nem kis méretű...

Odaértünk a helyre, minden a lezsírozottak alapján ment.
Arról persze nem ejtek bővebben szót, hogy félúton kellett visszafordulnunk, mert csak annyira voltunk idegesek, hogy eszünkbe sem jutott, hogy fizetni kell a szállításért és a pénzt otthon hagytuk... vagy hogy Szlan élete első igazoltatásán ment át, hogy trafiztak végig a Csepeli úton, hogy nem volt nálunk semmi, így térképet hajkurásztunk... hogy hajnalban hazaértünk, s mivel napközben folyamatos forródrót volt, mi még békésen eltakarítottunk pár órát... hogy aludtunk összesen 5 órát, s most, hogy Tomit addig-addig sikerült idegelni, hogy momentán semminek nem tud örülni, még menjünk haza Érdre, és szegény anyukámék két teljesen leszedált emberrel fognak szembetalálkozni. Ugyan. Ez semmiség. Mert legalább van pár ember, aki holt ingyen elvitt vagy 20 képet. Igen, óriási gyökerek vagyunk. Vagy mert van pár ember, aki képtelen felemelni a hátsóját, mikor tudja, hogy szükségünk van a saját holminkra. Esetleg, mert van pár ember, akit nem sikerült megtanítani a szövegértelmezésre. Meg mert van két ekkora hülye, mint mi... komolyan. Csak kiröhögni tudom magunkat.

Ma reggel felkeltünk, nagyon fittek voltunk, és vidámak (egyetlen gondolatom leszűkült az első sorokban írtra, illetve arra, hogy "de jó bakker, már csak 3 nap". Zsigerből ki voltam ettől az egész utazósditól... ezek után, mint messiást várom. Nem azért, mert jobb lesz, hanem azért, mert eljutottunk arra a pontra, amikor már mindent jobbnak találok az "itt"-nél...
Köszönöm annak a maréknyi embernek, akik miatt úgy gondolom, hogy azért lehet, hogy egyszer valamikor hazajövök!

A főbérlőnek egyébként nem volt problémája, de a jó sok levonás után valami potom összeget kaptunk vissza, amitől most megint eléggé el vagyunk kenődve. Megvan a pénzünk kintre, csak többel számoltunk. Nem sokkal, csak kicsivel...
Remélem, hogy a hazalátogatás, és az esti program (Ekultúra-találka) valahogy felemel minket hamvainkból... mert momentán azt látom, hogy ugyan nekem valahonnan lett valamicske erőm, de Tomi szétesett... és valahogy nem tudok rá haragudni ezért, mert tökéletesen igaza van. És megértem, hogy el nem bírja viselni az embereket... ahogyan azt is, hogy kiszúrásnak élte meg a tegnapiakat.

Van pár ember, akinek üzennék, név nélkül, cenzúrázva:
1. Én felállok, ha kell a segítségem, vagy tartozom valakinek a saját valamijével, [censored]!
2. Nekem lesülne a pofámról a bőr, ha két nap alatt ilyen mennyiségű képet vinnék el egy művésztől és nem fizetnék érte semmit, [censored]!
3. Engem megtanítottak szöveget értelmezni az iskolában, [censored]! Ha neked nem megy, menj már vissza az általános iskola alsó évfolyamaiba, kössz!
4. Ha annyira fontos (mert leesett végre a tantusz), hogy találkozzunk, akkor légy kedves megmozdulni... ellenkező esetben szaladnék, [censored]!

Még 3 nap!!!
(Hála az égnek!!!)